Tabut fogok sérteni

Nemrégiben egy televíziós beszélgetésben Vágvölgyi Gergely azzal kezdte hozzászólását, hogy „most tabut fogok sérteni”, majd elmondta, hogy megdöbbenésére az USA püspöki kara azt a Bident támogatja, aki nyíltan marxista nézeteket vall.

Ez miért tabusértés?

És miért Sancho Panza? Fiatal korom óta nagy barátsággal tekintettem erre az irodalmi figurára, aki a nagyratörő álmait és látomásait rendületlenül követő urát józan egyszerűséggel, odaadó szeretettel vigyázza. Józanságát mindig megtartva, de soha nem lenézve a „bolond” urát. Szolgálataiból még valami hasznot is remél, da ha az nem jön, akkor sem áll odébb, nem lesz kevésbé hű szolga. Józan és vigyázó marad.

Sancho és a körlevél
Don Quijote, vasárnap lévén betért a templomba, és meghallgatta a legkedvesebb szentjének ünnepére írt magyar püspökkari körlevelet. A hallottaktól föllelkesedve fölpattant Rocinante hátára, és kopjáját előreszegezve indult a szegények megsegítésére. A templom előtt várakozó szolgája Sancho Panza meglepve látta a nagy sietséget, és hogy megtudja okát, bement a paphoz, hogy mi hangzott el, ami így elindította urát. Meg is kapta az írást, ami felolvastak a templomban. Urát már nem érhette utol, ezért leült a templomkerti fa tövébe, és elolvasta az írást, ami – mint kiderült – a Magyar Püspöki Konferencia Szent Erzsébet ünnepére kiadott körlevele volt.

Nem értette ezt a mondatot:.

„…Erzsébet saját kezűleg fürdettette meg és kötözte be sebeit, és mivel a sok beteg miatt máshol már nem volt hely, saját hitvesi ágyába fektetette le.” (betűhíven)

Szegény püspökök belezavarodtak a sok t betűbe – gondolta. Mert hogyan lehet az, hogy saját kezűleg fürdettette meg? Vagy „saját kezűleg fürdette meg”, vagy másokkal „megfürdettette”. Nagy jóindulattal mondhatnánk sajtóhibának, de a mondat végén már láthatóan teljes a káosz a püspök atyáknál, mert olyan nincs, hogy „fektetette le”. Vagy „fektette le”, vagy „fektettette le”. Itt nincs, hogy „saját kezűleg”, tehát nyelvtanilag a javasolt két változat egyaránt elfogadható, bár Erzsébet lelkületéhez inkább a „fektette le” lenne illő.

Sancho legyintett. Ez még mindig „csak” a nyelv silányabb ismeretére utalhat. Azonban a következő idézet azt mutatja, hogy nem csak az amerikai püspöki kar vallja magáénak Marx szellemét, – emlékezett Vágvölgyi Gergely tévében elhangzott szavaira – hanem most már a magyar is:

„A virágzó középkor idején Európa számos országában sokan nagyon meggazdagodtak és hivalkodtak is vagyonukkal, olyan épületeket emeltek, amelyek előtt máig csodálattal állunk meg, miközben egyre többen süllyedtek nyomorba és nélkülözték az élethez szükséges legelemibb feltételeket is.”

Sancho így gondolkodott: Bárcsak ma is lennének olyan jótét gazdag lelkek, akik akkoriban palotákat emeltettek, díszíttettek, ezzel világszerte sok tíz- és százezer embernek adva munkát és megélhetést, és annak a sok embernek a családja is biztos anyagi körülmények között élhetett. Még az is eszébe jutott, hogy ma, ebben a nehéz világban mi lenne hazájával, szeretett népével, vagy Olaszországgal, ha annakidején nem építenek palotákat? Ma mit mutogatnának, mitől jönnének millió számra a turisták, és adnának megélhetést az országnak. Ha akkor hallgattak volna a Magyar Püspöki Konferencia állásfoglalására és nagy „szeretettel” vettek volna a palota építésére szánt pénzből kenyeret a szegényeknek, akkor a jóllakás után a pénz elfogyott volna a szegények pedig éhenhaltak volna.

Sancho azt sem értette, hogy ezek a magyarok évtizedekig nyögték annak a Marxról elnevezett marxizmusnak a nyomorát, akkor most miért feledkeztek el róla?

Sajnálattal állapította meg magában, hogy a katolikus egyház átvette a stafétabotot a marxistáktól és ő viszi tovább a marxista tanokat.

LEAVE A REPLY

Please enter your comment!
Please enter your name here